Shakespeare: Szonettek
I
A gynyrt szaportani vgyunk, Hogy gy rkk rzsljon a Szp, S emlkt, ha hull rettebb virgunk, rizhesse a zsenge ivadk: De te, sajt fnyszemed rabja, rzst Lngodra tpnak: nmagad dobod, nsgbe fojtva, ami csupa bsg Mzed rme, te, nnn gyilkosod. Te, aki a vilg friss dsze vagy S a vg tavasz eltt mg csak herold, Bimbdba temeted tartalmadat S, des vadc, fukaron tkozolsz. Sznj meg; sznj kls jusst habzsolni: mskpp Megeszitek, a sr s te, a vilgt. |
 |
William Shakespeare:
12. szonett
 |
Szmolva az ramond idõt S ltva, szp nap rt jbe hogy merl, Hogy kkad az ibolya nyr elõtt, S ezst zzt hogy kap a fekete frt;
S hogy ejti lombjt a sok bszke fa, Mely alatt nemrg tikkadt nyj hûslt, S hogy hg kvk ravatalaira A borzas-õsz szakll nyri zld, --
Sorsodat nzem, a szpsgedt: tja a rombol idõn visz t, Hisz mind bcszik az des, a szp, S hal, oly gyorsan, ahogy mst nõni lt;
S csak gyermeked vd a kaszs Kor ellen, Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen. |
William Shakespeare:
LXXV. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyr
S tavaszi zpor fszere a fldnek;
Lelkem miattad rk harcban l,
Mint a fsvny, kit pnze gondja l meg;
Csupa fny s boldogsg bszke elmm
Majd fl: az id ellop, eltemet;
Csak az enym lgy, nha azt szeretnm,
Majd, hogy a vilg lssa kincsemet;
Arcod varzsa csordultig betlt
S egy pillantsodrt is sorvadok;
Nincs ms, nem is akarok ms gynyrt,
Csak amit tled kaptam, s mg kapok.
Koldus-szegny kirlyi gazdagon,
Rszeg vagyok s mindig szomjazom.
|
XXXIX
Hogy hirdessem illendn rdemed, Ha jobb rszem mindenestl te vagy? Hogy lvezzem az ndicsretet? S mi nem az, zengve benned magamat? Mr ezrt is ljnk kln megint, S szerelmnk hagyja el az egy nevt, Hogy megadhassam, gy, elvlva, mind Ami jussod, ami csak a tid. , klnlt, mily kn volnl, ha nem Lenne e rossz vls j alkalom Merengeni, hosszan, szerelmesen, (, des ftyol idn s agyamon!) S ha nem tantnl kettt ltni egyben, Itt dicsrve t, aki messze innen
| |